Tapptarapp, tapptarapp - dudolászta tovább Rozi, felnyargalt a lépcsőházban, és hazaérve első dolga volt, hogy a csúnyácska papírlovat egy cserép kaktusznak támasztva kitegye az íróasztalára, hogy a szobája bármely pontjából jól rálásson.
- Hát ez meg mi a szösz? - kérdezte döbbenten Hecsedli, aki megszokta, hogy kis gazdája egész álló nap a posztereken parádézó lovakat bámulja rajongva, és mindegyiknek hozzáillő nevet ad; a büszke, fekete fríz csődör Éjfél, a könnyűléptű angol telivér Szellőtáncos, az a csillogó szőrű sárga kanca Aranyfény... Ez a kép azonban sehogy sem illett a többi közé.